Kepes András a családjának él

Kepes András nagyapa korára visszatért gyermekkora helyszínére, családjával ismét a II. kerületben él.  Az egyedülálló műsoraiból megismert média-személyiség a televíziózásról az írásra váltott. A közelmúltban megjelent hármas családregénye óriási közönségsiker.

A bölcsőde óta kapcsolódik Kepes András a II. kerülethez. Édesapja a Ganz gyárban dolgozott, és reggelente vitte magával a fiát a Lövőház utcai bölcsődébe, ami a mai Millenáris területén volt.

- Tízéves voltam, amikor a II. kerületbe, a Keleti Károly utcába költöztünk.  Azokban az években még focizni lehetett a Kis Rókus utcában az úttesten. Napjában legfeljebb egy-két autó ment el, ilyenkor hónunk alatt a labdával félreálltunk, aztán folytattuk a meccset – idézi fel gyermekkori emlékeit Kepes András, aki az Ady (korábban Zirzen Janka tanítónőképző, ma Szent Angéla) járt középiskolába.

- Az első érettségiző fiúk voltunk az iskola öreg falai között. Az egykori osztálytásaim többségével negyvenöt év után is tartjuk a kapcsolatot. Akkoriban az iskolával szemben egy hatalmas grund volt,  “ a török”, a háborúban lebombázott török követség gazzal benőtt romjai. Elképzelni sem lehetett ennél izgalmasabb játszóteret kisfiúk számára. A dombon, a Pusztaszeri út fölött, ahol ma luxusvillák és társasházak állnak, kezdődött a kiserdő, bokrokkal, erdővel, titokzatos barlangokkal.  Oda jártunk csavarogni – meséli. Egyetemistaként nősült, feleségével a XI. kerületbe költöztek albérletbe. A kelenföldi lakótelepen született első két lánya. Később sokfelé laktak, de végül harmadik feleségével, akivel már 2000. óta él boldog házasságban - visszaköltöztek a gyermekkor legfontosabb színhelyére, ezúttal a Vérhalom tér mellé.

- Hat gyerekem van: Juli, Bori, Rozi, Kata, Lujza, Lukács és négy unokám: Bruno, Hanna, Misi, Gazsi. A házunk szerencsére arra is alkalmas, hogy a hétvégeken összejöjjön a család.

Kepes András jelenleg A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolaán tanít és a Kommunikációs és Művészeti Kar dékánja. E mellett teljesen a családjának és a regényírásnak él. Első regénye, a Tövispuszta fogadtatása a legsikeresebb tévéműsoraival vetekszik.  Filmesek érdeklődnek iránta, szóba került a külföldi kiadás, és az olvasók követelik a következőt.

- Valalahogy úgy vagyok vele, hogy minél nagyobb a család, annál jobban élvezem. Az első évtizedekben teljesen lekötött a munkám. A televíziózás nem családbarát szakma; rengeteg elfoglaltsággal, felszültséggel jár, sokat utaztam, forgattam, hajnalig vágtam. Most kimondottan élvezem, hogy már nem televíziózom, hanem tanítok, és többet lehetek a családdal. Napi kapcsolatban vagyok a családos nagylányaimmal is. Rozival pedig, aki most Amerikában jár egyetemre skype-on beszélgetünk. Csak az nyomaszt, hogy nem jut elegendő időm a regényírásra, pedig a család mellett mostanában ez a legfontosabb az életemben.

« vissza