Születésnapot ünnepel a Lehel csarnok

Tízéves lett a Lehel csarnok. A születésnap alkalmából rendezett programsorozat a Radnóti Miklós Művelődési Központban tartott konferenciával kezdődött meg, a programok egészen május 25-ig tartanak. Dr. Vörös Péter volt ügyvezető igazgató szerint a Lehel legnagyobb erénye, hogy máig versenyképes maradhatott a plázákkal szemben. Az 1979 ősze óta a Lehelen áruló Kovács János jól emlékszik a régi időkre is, és szinte minden vevőjét személyesen is ismeri.

A Lehel Csarnok tízéves évfordulóját ünneplő sorozat a piac múltját és jelenét bemutató konferenciával kezdődött, ahol a csarnok múltját és jelenét idézték fel. Dr Vörös Péter, a csarnok volt ügyvezető igazgatója kiemelte, az új piac átadásának időszakában több pláza is nyílt, azonban a vásárlók mindmáig ragaszkodnak ehhez a kereskedelmi formához.

- Jelenleg háromszázötven üzletben több mint ötszáz kereskedő dolgozik a Lehelen. A vásárlók száma a válság ellenére sem csökkent, azonban érezhető tendencia, hogy kevesebbet költenek – mutatott rá Dr. Vörös Péter.

Február 23-án egy meglepetés programmal várják a vendégeket, március 8-án pedig nőnapot tartanak. Március végén konferenciát szerveznek a hazai mezőgazdaságról, és ugyanekkor tartanak bemutatót a hazai zöldségekből és gyümölcsökből is. Maga az eseménysorozat május 25-én gyermekprogramokkal zárul.

A jeles évforduló alkalmával kilátogattunk a piacra, ahol Kovács János kereskedő emlékezett vissza a régi Lehelre és vetette össze a maival. János 1979 őszén kezdett téli almát árulni, és azóta is itt dolgozik.

- Teljesen más világ volt itt előtte. Még nem voltak plázák, a Váci úti és a Szabolcs utcai gyárakból is ide jártak vásárolni az emberek - emlékszik vissza, majd hozzáteszi, bár manapság megélni mindenkinek nehezebb, a portéka szempontjából mindenképpen jobb, hogy ma már csarnokban árulhatnak, hiszen a téli hónapokban a hajnalban hozott áru reggelre megfagyott, nem beszélve arról, hogy a szabad ég alatt az árusok maguk is fáztak.

János mindent egybevetve szerette és szereti a piacot, ahol nem csupán a vásárlás, hanem a vevők személyes ismerete is fontos. Ő szinte mindegyik vevőjét személyesen is ismeri.

– Még ha nem is vesz semmit az illető, akkor is idejön köszönni és ez nagyon jó érzés – teszi hozzá.

Ágnes éppen távozóban van, amikor megszólítjuk. Neki a régi Lehel sokkal inkább a piaci hangulatot idézte, mint a mostani csarnok.

– Mióta elköltöztem a kerületből, ritkábban járok ide, viszont munkába menet sokszor látom, mennyien jönnek ki a piacra akár gyalogosan, akár metróval – mondja. - Az új Lehelen minden együtt van, télen kényelmesebb, és központi fekvéséhez képest az árak is elfogadhatóak, bár nekem hiányzik az az igazi piaci érzés.

Keretes:

Bányakavicson árultak a kofák

Az angyalföldi gyárak megépítése és a közlekedési útvonal kihasználtsága magával hozta a piac létrehozását is. 1903-ban határozták el, hogy piaccsarnokot építenek, azonban ez még sokáig váratott magára. 1909-ben bányakaviccsal szórták le az akkor legolcsóbbnak számító piac területét, amely a mostanihoz képest még délebbre feküdt. 1931-ben egyházi épületegyüttest terveztek a helyére, de ebből csak a templomot építették meg, így az árusítás kicsivel északabbra ugyan, de folytatódhatott. 1964-ben modernizálták és bővítették a piac területét, ahol egyébként sok termelőszövetkezet is önálló standot kapott. A 80-as években a piac újabb bódésorral egészült ki, súlypontja pedig a mai csarnok helyére tolódott át. A kilencvenes évek végére erősen lepusztuló Lehelt a múlt évezred végén bezárták, majd 2002-ben már csarnokként nyitott ki újból.

« vissza