Tizennégy éve él a szabad ég alatt

Zugló, Szentmihályi út, negyedik troli megálló az Őrsről. A kis üzletsor előtt egy műanyagszéken kopottas ember ül, karakteres arccal, cigarettával. Ilyen hidegben az emberek dideregnek a megállókban, de ő nem. Ül és nézi a járókelőket. Ráér. 14 éve itt él a közeli téren, a szabad ég alatt. -Jó napot! Egy hajléktalant keresek, aki itt lakik az élelmiszerüzlet közelében, nem ismeri? – kérdeztük. -Jól kérdeztél, ezért megmondom, én vagyok! Nem csöves vagyok, hanem hajléktalan, ez nagy különbség – mondja. - Papp József a becsületes nevem, ezt megírhatod, mert tényleg becsületes vagyok, megkérdezheted a környéken bárkitől. 14 éve lakom itt, 62 éves vagyok és 67 százalékos rokkantnyugdíjas – mesélte magáról kérdést sem várva, és már áll is fel, hogy megmutassa lakhelyét, ahol 14 éve él, Isten szabad ege alatt. József hajdan itt lakott a tízemeletesben, de a barátnője kitette a szűrét. Ő pedig nem akart messze menni az asszonytól, ezért a nagy házak között tábort vert. - Van itt minden, bizony! Nem hiányoznak a falak, szabad vagyok, mint egy madár. Itt az ágyam, a fotelem, székek és asztal is van, ha jönnek vendégeim – mutatja Papp József, a „palota” királya, aki sokan tényleg csak Királyként emlegetnek a lakótelepen. - Miért, talán egy hajléktalannak nem lehetnek vendégei? Vannak barátaim, néhány tisztességes hajléktalant is megkínálok. Nem kaszinózunk, nem zajongunk, a légynek sem ártunk – mondta, majd leveszi a sapkáját, és megmutatja: az egyik vendége például rendszeresen lenyírja a haját. Borotválkozni pedig itt szokott, az asztalánál, ha kiteszi a kistükröt. - Ott van a partvis, mindig „kitakarítok”, tiszta a ruhám, rendszeresen fürdök – és mutatja, hogy az itt lakóktól, és azoktól, akiknek segít, rengeteg ruhát kap. -Ha egy ing, vagy nadrág elkopott, elszakadt, akkor mehet a kukába, én nem járhatok rongyokba- mondja Józsi, akinek az ott lakók még örülnek is, mert amióta a térre költözött, nem törtek fel, vagy loptak el autót és, ha bárkinek alkalmi segítségre van szüksége, tudja, a Királyra mindig számíthat. A közeli lottózóban dolgozó Szegedi Andrea úgy fogalmazott, Józsi jó ember. Mindenkinek segít, és a kis nyugdíjából még ő ad a környék hajléktalanjainak. - Az, hogy itt kint él a téren, az ő dolga. Engem nem zavar. Ezt a zacskó mandarint ő hozta nekem. A kis pénzéből – mondja meghatódva Andrea. - Ez az ember sokkal jobbat érdemelne - veszi át a szót Ullmann Ildikó, az üzletsoron lévő újságosbódé eladója. - Hajléktalan ugyan, de nem kukázik, nem kéreget, és ha valaki megbízza vásárlással, akkor az utolsó fillérig el tud számolni a pénzzel. Cikk megosztása:

« vissza