Nagytétényben újra működik suszter

Nagytétény még őrzi jó értelemben vett falusias jellegét. Találunk itt házi varrodát, vasüzletet, gazdaboltot, és a helyiek nagy örömére van már saját suszterája is a hangulatos városrésznek.

Hollóvári Attila cipészdinasztiából származik, a nagypapának saját cipőüzeme volt, amelyet a háború után államosítottak.

- Szüleim így már nem akarták folytatni a hagyományt, apám szabómesterként dolgozott, édesanyám neki segédkezett, vége lett a suszterájnak – meséli Attila, aki azonban gyermekkora óta vonzódott nagyszülei szakmájához.

Az általános iskola befejezése után aztán hozzá is látott régóta dédelgetett vágya megvalósításához. A Simon Ferenc Cipőipari Szakközépiskolába jelentkezett, majd a honvédség cipészműhelyében dolgozott. Ezután látszólag egy kis vargabetű következett az életében, de mint később kiderült, ez is csak az eredeti célt szolgálta.

- Tíz évig külföldön voltam, kint diplomáztam informatikából, és ebből éltem, de közben helyi cipészmestereknél dolgoztam, hogy tanuljam a szakma fortélyait – árulja el a Nagytétény fiatal susztere, aki hazatérte után családjával, három gyermekével itt telepedett le, és most már csak a kétkezi alkotómunka érdekli.

- Kézzel fogható sikerekre vágyom! Abban lelem örömöm, hogy az általam készített cipők viselete egészséges. Jóleső érzéssel tölt el, hogy tudom, aki azt hordja, amit a kezeim közül kiadok, az biztos, hogy a legjobb neki, mert szó szerint az ő lábára van öntve, és ezért testileg-lelkileg is használ. Ha úgy tetszik, önző vagyok, és folyamatos sikerre vágyom - mondja mosolyogva Attila. A mester persze javítást is vállal, de igyekszik felhívni a figyelmét az itt élőknek, hogy hosszú távon mindenkinek az éri meg, ha saját kaptafára készül a cipője. Ezért nemcsak a minőségben követ el mindent, hanem az árban is igyekszik versenyt tartani a nagyipari előállítású termékekkel.

- Szeretném azt a hagyományt visszahozni, hogy az itt élők esztétikailag, kényelmileg, és az egészségük szempontjából is megfelelő cipőben járjanak. Minden általam készített darabért garanciát vállalok. Semmilyen műanyagot nem használok, 200-300éves hagyományos módszerrel dolgozom. Lisztből és vízből készített csirizzel ragasztok, mert így tud természetes módon szellőzni a bőr – magyarázza lelkesen. Erzsébet 1980 óta él a kerületben, és az első méretvételre érkezik a hangulatos kis suszterájba.

- Utoljára negyven évvel ezelőtt volt ilyen élményem. Akkor a Józsefvárosban fiatal házasként jártam az öreg Lőrinc bácsihoz, aki cipőt készített nekem. Sajnos elég fájós lábú vagyok problémás lábakat örököltem, bütyök, visszerek, harántsüllyedés is gyötör, nagyon nehezen találok olyan cipőt, amibe tudok menni. A szomszédom mondta, hogy Nagytétényben van egy fiatalember, aki csodálatos cipőket csinál. Hát én most elpanaszoltam neki minden nyavalyámat, kíváncsi vagyok, mit tud tenni. Mindenesetre nagyon drukkolok, és örülök a lehetőségnek!

« vissza